Először is vizsgáljuk meg a fát, mint tüzelőanyagot: Kémiailag 50 % szénből, 43 %-ban oxigénből, 6 % hidrogénből, nitrogénből és egyéb éghetetlen anyagokból áll össze. Továbbá a természetes faanyag tömegének tetemes része víz. Kivágáskor mintegy 50 % a víztartalma, ami fafajtól függően évek alatt 15-20 %-ra csökken. Ezt légszáraz állapotnak nevezzük, az ilyen víztartalommal rendelkező faanyag alkalmas tüzifának.
A faanyag égésének folyamatai közül az első szakasz a száradási folyamat, ami 100 °C feletti hőmérsékleten következik be. A fában ugyanis mindig marad 10 %-nyi nedvesség, ami csak ezen a hőmérsékleten tud elpárologni. A teljes kiszáradás után 100-200 °C-on kezdenek a fa gázai felszabadulni, de ez a folyamat még endoterm folyamat: ha a gyújtólángot elvesszük, az égés is abbamarad. A 340-470 °C-on felszabaduló gázok már külső láng nélkül is meggyulladnak, s innentől már exoterm folyamatról beszélhetünk. A két folyamat határán a gyulladási pont helyezkedik el.
Bár a fa szilárd tüzlőanyag, mégis nagyrészt fagázként ég el, pontosan a tömegének a 83 %-a, s ez az elégett gáz adja a fűtési értékének 70 %-át. Ezen szénhidrogén gázok hosszú sárga lángként való elégése teszik hangulatossá a tábortüzünket, vagy éppen a kandallóval berendezett szobánkat. A folyamat során szén-dioxid és víz keletkezik, a hőmérséklet pedig 1000 °C körüli. A gázok elégése után legvégül a visszamaradó faszén ég tovább 500-800 °C-on, szinte láng nélkül izzik.
Az ún. faelgázosító kazánokban a gáz felszabadulását szabályozzák optimálisra, így egy adag fával 4-5 órai tüzelési idő is elérhető, míg ugyanez a mennyiségű fa egy hagyományos kandallóban 1 óra alatt elég.
Külön említést érdemel a nedves fával való tüzelés. A nyers fa tüzelése során feleannyi energiát szolgáltat csak, mint az ugyanolyan típusú, ám légszáraz anyag. A válasz abban rejlik, hogy az elpárologtatásba befektetett hőenergiához a száraz fánál sokkal kevesebbre van szükség. Továbbá fellép még a tökéletlen égés, ami során a kémény bekormolódik és egyéb káros hatásai is lehetnek.
Fűtőértéke fele a kőszénének, fafajtól függően a légszáraz faanyagnak 13,4-16,5 MJ/kg. A tölggyé 16,5, az akácé 14,9, a fenyőé 13,8, a nyárfáé 13,4 MJ/kg. A faanyag környezetkímélő tüzelőanyagnak számít, mivel növekedése során széndioxidot köt meg, megújuló, pontosabban megújítható ősi energiahordozó.
Forrás: www.ezermester.hu
Ispán Róbert | 2011-05-09 14:13:11 |
Megosztás |
|