Hogyan készülnek a téglák, mi zajlik le égetésükkor, hogyan jutunk el a meddő lefejtésétől a jó meleg otthonunk terét határoló falszerkezetig?
Durvakerámia termékeken agyagból égetés során nyert, színesre kiégő, rendszerint mázatlan, pórusos szövetű téglákat, cserepeket, födémelemeket értünk.
A gyártás menete az agyag megtalálásával, a nem kívánt meddő réteg eltávolításával majd kibányászással veszi kezdetét. Ezután előkészítik a formázáshoz a nyersanyagot, ami technológiától függően szállítással is kezdődhet, majd aprítással folytatódik, közben nedvesítik, homogenizálják az alapanyagot. Ekkor kerülnek bele az egyes kiegészítő alkotóelemek is, mint például a vázkerámiák esetében fűrészpor, polisztirolgyöngy.
A következő lépésben már a jól előkészített és formázható állagú agyagot az adott terméknek megfelelően formázzák. Téglák és födémelemek esetében ez rendszerint extrúderpréssel történik, tetőcserepeknél pedig revolverpréssel. Az előbbi hasonló elven működik, mint egy húsdaráló: egy csiga tolja előre a képlékeny masszát, s egy úgynevezett szájnyíláson átpréseli, ami megadja a keresztmetszetét a terméknek. Vázkerámiáknál vákuum alatt van a massza, így a feles levegő jobban kiszorul, a végtermék szilárdabb lesz. Ezt a végtelen hosszú téglacsíkot ezután fémhuzalokkal méretre darabolják. Revolverprés esetén két összeillő forma közé juttatják az előre meghatározott mennyiségű masszát, majd a prés összenyomja a két oldalt, ily módon alacsony levegőtartalmú, bonyolultabb (például több oldalán hornyolt cserép) termékek előállítására nyílik lehetőség.
A megformázott anyagmasszát ezek után szárításnak vetik alá, amely során kínosan ügyelnek arra, hogy e folyamat ne legyen túl gyors, vagy hősokknak kitett, mert könnyen repedések alakulhatnak ki, deformálódhat az egyenetlen száradás során a termék. Természetes úton és mesterségesen is száríthatnak, például az égetőkemencék hulladékhőjét felhasználva.
A kiszárított termék ha vizet kapna, újra agyagmasszát lehetbe belőle gyúrni. Amitől kerámia lesz az agyagból az az égetésnek köszönhető. 900-1100 ° C-on való kiégetés során felizzanak az agyagszemcsék s végérvényesen összetapadnak. A kerámia már formatartó, víz hatására nem képlékeny, teherbíró anyag.
Még néhány szó az alapanyagról: Tömör téglák esetében az adott térfogatra vetített szilárdságuk jóval kisebb, mint például a vázkerámiáknál, ezt az alapanyagszemcsék zömmel 20 mikrométer feletti aránya adja. Vázkerámiáknál, födémbéléstesteknél, cserepeknél a finom, tehát a 20 mikrométernél kisebb agyagszemcsék dominálnak, ezáltal szilárdabbak, és kevésbé pórózusak. A vázkerámiáknál ezért nem is a porozitásuk, hanem a nagyfokú üregeltségük a fő hőszigetelő ok.
| Ispán Róbert |
2011-07-20 13:08:33 |
|
|
