www.pannonmuhely.hu » Épületenergetika kezdőlap » Megújuló energiaellátás

Napjainkban az energetikáról folyó vitákat három különböző tényező mo­tiválja. Először is, a fosszilis tüzelőanyagok készletei végesek. Lehetségesnek tűnik, hogy az olcsó kőolaj (amelyekkel autóinkat és teherautóinkat hajt­juk) és az olcsó gáz (amellyel számtalan épületet fűtünk) készletei még a mi életünkben kimerülnek. Ezért alternatív energiaforrásokat keresünk.

Figyelembe véve, milyen értékes erőforrást jelentenek a fosszilis tüzelő­anyagok, amelyekből műanyagok és számos más hasznos anyag készít­hető, talán meg kellene őriznünk készleteinket egy nemesebb cél érdeké­ben ahelyett, hogy egyszerűen csak elégetjük őket.

Másodszor, érdekeltek vagyunk az energiaellátás biztonságában. Még ha valahol a világban rendelkezésre is állnak a fosszilis tüzelőanyagok, talán akkor sem akarunk tőlük függeni, ha ez a függőség sérülékennyé teszi a gazdaságot. Harmadszor pedig nagyon valószínű, hogy a fosszilis tüzelőanyagok hasz­nálata megváltoztatja bolygónk éghajlatát. Az éghajlatváltozásért számos emberi tevékenységet tesznek felelőssé, azonban a legjelentősebb hozzá­járulást a szén-dioxid által okozott üvegházhatás jelenti. A szén-dioxid- kibocsátás legnagyobb része a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből szár­mazik. Ugyanakkor a fő ok, amiért elégetjük a fosszilis tüzelőanyagainkat, hogy ki akarjuk elégíteni energiaigényünket. Ha tehát orvosolni akarjuk az éghajlatváltozás hatásait, ki kell találnunk valamilyen új módszert az energiatermelésre. Az éghajlat problémája tehát legnagyobb részben ener­getikai kérdés.

Le a fosszilis tüzelőkkel!

Az első két kérdéskör egyértelműen a fosszilis tüzelőanyagok felhasz­nálásának drasztikus csökkentésével kapcsolatos, önző álláspontunkat tük­rözi. A harmadik kérdéskör esetében a motivációnk sokkal önzetlenebb - az éghajlatváltozás terhét ugyanis nem elsősorban nekünk, hanem sokkal inkább a sok száz év múlva élő generációknak kell majd viselniük.

Az éghajlatváltozásra vonatkozó érvelés három lépésből áll. Egy: a fosszi­lis tüzelőanyagok ember által történő elégetése megnöveli a légkörben a szén-dioxid-koncentrációt. Kettő: a szén-dioxid üvegházhatású gáz. Há­rom: az üvegházhatás erősödése következtében emelkedik a globális át­laghőmérséklet (és további következményei is vannak).

Ha a szén-dioxidnak nem lennének veszélyes mellékhatásai, akkor a szén kibocsátása egyáltalán nem számítana. A szén-dioxid azonban üvegház­gáz. Nem a legerősebb hatású üvegházgáz, de mindenképpen számottevő. Ha még többet juttatunk belőle a légkörbe, akkor úgy fog viselkedni, mint az üvegházgázok általában: elnyeli és véletlenszerű irányokban továbbsu­gározza a Földről kifelé tartó infravörös sugárzást (a hősugarakat). A lég­kör hőforgalmának ilyen megváltozása megakadályozza, hogy a hő aka­dálytalanul elhagyja bolygónkat, olyan, mintha „paplant terítenénk rá". A szén-dioxid hatására tehát melegedés lép fel. Ez a tény nem a globális hőmérsékletre vonatkozó, bonyolult történelmi feljegyzéseken alapul, ha­nem egyszerűen a szén-dioxid-molekulák fizikai tulajdonságain. Az üveg­házgázok „paplant terítenek" a Föld légkörére, és a szén-dioxid ennek a takarónak az egyik rétege.

A jövő generációjáért

Mi történik tehát, ha az emberiségnek sikerül megkétszereznie vagy ép­pen megháromszoroznia a szén-dioxid-koncentrációt a légkörben (amely irányba az eddigi életvitelünkkel éppen haladunk)? E kérdés megvála­szolásában rengeteg a bizonytalanság. Az éghajlattan rendkívül bonyolult tudomány. Az éghajlat felettébb bonyolult rendszer, olyan, mint egy ki­számíthatatlanul viselkedő vadállat, ezért csak nagyon bizonytalanul tud­juk megmondani, mekkora felmelegedést okoz a szén-dioxid mennyisé­gének megkétszereződése. A széles körben elfogadott, legjobb éghajlati modellek alapján úgy tűnik, hogy a szén-dioxid-koncentráció megkétsze­reződésének ugyanaz a hatása, mintha a Nap sugárzásának az intenzi­tása 2 százalékkal megnőne, ami a globális átlaghőmérsékletet mintegy 3 °C-kal emelné meg. Ez elég rosszul hangzik. Nem akarom felidézni a hőmérséklet-emelkedés drasztikus hatásairól szóló litániákat, biztos va­gyok benne, hogy önök már hallották az olyan fenyegetéseket, amelyek azzal kezdődnek, hogy „a Grönlandot borító jégtakaró fokozatosan meg­olvad, és emiatt néhány száz év alatt a tengerek vízszintje körülbelül 7 méterrel megemelkedik". A teher legnagyobb részét a jövő generációinak kell viselniük. Ilyen magas hőmérséklet legalább 100 ezer éve nem for­dult elő a Földön, ezért elképzelhető az ökoszisztéma oly jelentős mértékű megváltozása, hogy a Föld a továbbiakban már nem fog ellátni bennünket mindazon javakkal, amelyek meglétét manapság adottnak tekintjük.

Milyen lépések meg­tételét tartják a tudósok szükségesnek ahhoz, hogy elkerüljük a Föld át­laghőmérsékletének 2 °C-os emelkedését (2 °C az a növekedés, amely fö­lött a tudósok számtalan káros következménnyel számolnak)? Nyilvánva­lóan egyetértés van ebben a kérdésben. Le kell szoknunk a fosszilis tü­zelőanyagok használatáról, méghozzá a lehető leghamarabb!

 

2013-06-03

2021-01-19 14:53:41

További cikkek a témában: Egyre nagyobb zajban élünk, mégsem védekezünk || Csupán az ipari ingatlanok harmada energiahatékony || Fenntarthatósági kommunikáció és szemléletformálás || Megjelent a Panda energiamenedzsment || Közel repülni a naphoz? || A szénerőművek árnyékában || Energiát adnak a csillagok? || Szigorodnak az épületenergetikai előírások || Nélkülözhető az áramzabáló hűtőszekrény? || Melyik sütőt válasszam?

Megosztás

Itt iratkozhat fel hírlevelünkre > > >