A nyílászárók energetikailag megfelelő beépítése gondos tervezést és szakszerű kivitelezést igényel. Számos esetben találkozunk pontatlanul, hőhidasan beépített ablakokkal és ajtókkal. Ilyenkor az épület transzmissziós és filtrációs hővesztesége egyaránt jelentősen megnövekedhet.
Gondos beépítéssel sokat tehetünk az energiatakarékosság érdekében ezáltal jelentősen csökkenthetjük a fenntartási költségeket és nagyban hozzájárulunk környezetünk védelméhez.
A korszerű nyílászárók olyan kedvező hőátbocsátási értékekkel rendelkeznek, melyeket néhány évtizede még a falazatok sem tudtak biztosítani. A légzárásuk az egy- vagy többszörös gumitömítésnek köszönhetően olyan magasfokú, hogy a megfelelő légutánpótlásról általában mesterséges úton kell gondoskodni.
Egyedüli gyenge pontot a nyílászárók beépítése jelentheti, hiszen amennyiben nem kellően átgondolt a kiviteli terv vagy szakszerűtlenül valósul meg a beépítés, abban az esetben a legkorszerűbb nyílászárók sem biztosítják az energiatakarékos üzemeltetést, ill. a hosszútávú fenntarthatóságot, sőt a hőhidasság miatt akár penészes felületek is kialakulhatnak.
A beépítés statikai megfelelőségét, merevségét a tokon keresztül átmenő, megfelelő hosszúságú csavarok vagy a tokhoz és a falazathoz rögzítendő acél beépítő-lemezek biztosíthatják. A kizárólag PUR hab által biztosított beépítés nem tekinthető megfelelőnek.
Nézzük, milyen megoldások jöhetnek szóba abban az esetben, amikor az épület homlokzata külső hőszigetelést kap. Természetesen alapvető cél, hogy a fűtött térfogatot körülvevő épületburok ne szakadjon meg, a külső hőszigetelés mintegy folytatódjon a káva valamint a nyílászárók vonalában.
1. Részben beforduló homlokzati hőszigetelés
Napjainkban ez a leggyakoribb beépítés: a jellemzően 8-12 cm homlokzati hőszigetelés kisebb vastagságban - mintegy 3-5 cm - ráfordul a nyílászáróra, ezáltal a káva hőhidassága jelentősen csökkenthető. A csökkentett vastagság miatt indokolt lehet a lehető legkedvezőbb lambda értékű hőszigetelő anyag kiválasztása. Az esztétikai követelmények miatt javasolt a megfelelő szélességű toktoldó beépítése.
2. Teljes falvastagságban beforduló hőszigetelés
A jellemzően 8-12 cm homlokzati hőszigetelés kisebb vastagságban - általában 5 cm - a teljes falfelület vastagságában kerül elhelyezésre, ezáltal a káva hőhidassága csökken. A csökkentett vastagság miatt indokolt lehet kedvezőbb lambda értékű hőszigetelő anyag kiválasztása. A belső térben található magasabb pára lecsapódhat a belső kávában a fal és hőszigeletés találkozásánál, ezért páraáteresztő szigetelő anyag használata ajánlott. A hőszigetelés helyigényét vagy a falazás során vagy a nyílászárók gyártása során természetesen figyelembe kell venni.
3. Nyílászárók beépítése a külső falsíkon
Egyre elterjedtebb megoldás, amikor tulajdonképpen a külső káva megszüntetése biztosítja a hőhídmentes szerkezetet. A homlokzati hőszigetelés és az esetleges tokszélesítők esetében megfelelő méretezés igényel. Hátránya, hogy a vastag belső káva akadályozza belső légmozgást, így könnyebben alakulhat ki az üveg felületén páralecsapódás.
Mindhárom esetben elmondható, hogy a megfelelő lég- és vízzárást biztosító beépítés elengedhetetlen kelléke a belső oldalon elhelyezett párazáró és a külső oldalon elhelyezett páraáteresztő szalag felragasztása.
---------------------------------------
A Pannon Építőműhely Kft. mérnöki-energetikusi tanácsadással támogatja az energetikailag megfelelő épületek megvalósítását a tervezés és kivitelezés során. Amennyiben Ön is energetikailag korszerű épület megvalósítását tervezi, várjuk megtisztelő megkeresését az alábbi címen: info@pannonmuhely.hu
| Ácsné Benyó Magdolna |
2012-03-27 15:13:14 |
|
|
