Újra kell rajzolni a világ energiatérképét?



www.pannonmuhely.hu » Épületenergetika kezdőlap » Az energiatudatos épület » Gépészet

Olajhomok, palagáz mint alternatíva

Terjedelmes összeállítást közölt a világ energiapiacainak legújabb, trendértékű fejleményeiről nemrégiben a The New York Times. A középpontba a fosszilis energia kitermelésének újszerű megközelítései kerültek, nem utolsósorban azért, mert a hagyományostól eltérő megoldások a jelenleg Közel-Keletre összpontosuló, stratégiailag meghatározó "energetikai hatalom" feldarabolódását és szétterülését eredményezhetik, kikényszerítve a világ energiatérképének jelentős módosítását.



Forrás: MTI, Varga János

Golda Meirnek, az egykori izraeli miniszterelnöknek tulajdonítják azt a mondást, amely szerint Mózes 40 éven át azért ráncigálta népét a sivatagon át, hogy megtalálja az egyetlen helyet a Közel-Keleten, ahol nincs olaj. Mostanra úgy tűnik, Mózes mégsem tévedett: az Izraelhez tartozó földközi-tengeri térségben az utóbbi évek során hatalmas földgázmezőre bukkantak, és kutatások indultak annak vizsgálatára is, hogyan lehetne kinyerni szintetikus olajat a Jeruzsálemtől délnyugatra fekvő hatalmas, kerogénban gazdag sziklamezők mélyéről.
    
Ma már gazdaságos az alternatíva
    
És az izraeli példa csupán egy azoknak a nagy energetikai meglepetéseknek a sorában, amelyeket a fosszilis tüzelőanyagok új generációs, nem hagyományos kitermelési megoldásai váltanak ki. A Norvégiától északra fekvő nagy sarkvidéki vizektől az argentin palamezőkig, a nyugat-kanadai olajhomoktól az Angola partjainál lévő mélytengeri olajlelőhelyekig új technológiákkal folyik a hatalmas olaj- és földgázmezők feltárása, kiaknázása és a feldolgozás. A lelőhelyek némelyikéről már évtizedek óta lehetett tudni, de gazdasági, illetve technológiai okok miatt eddig nem voltak hozzáférhetőek.

Több száz milliárd hordónyira tehető az elkövetkező évtizedekben ilyen úton kitermelhető készlet, a Közel-Kelettől távolabbra terítve a globális forrásokat, miközben az üzemanyagok felhasználásának növekedése az Egyesült Államoktól és Európától Kínára, Indiára és a többi fejlődő államra tevődik át.

Mostanra már az Egyesült Államok számára is adott a lehetőség, hogy mérsékelje fél évszázados függését a Közel-Kelettől. Kínának és Indiának is megvannak az eszközei arra, hogy csillapítani tudja növekvő középosztályának üzemanyagéhségét. Japán és Európa számára pedig megnyílik annak az esélye, hogy csökkentse függőségét a nukleáris energiától. És - legalábbis elméletileg - a szegény afrikai országok is képesek lehetnek kiemelkedni a szegénységből.

A világ  energia fogyasztói számára pedig mindez azt jelenti, hogy az új üzemanyagok a jövőben mérsékelhetik az áremelkedések ütemét.

Vannak ugyanakkor aggodalmas hangok is. Egyes vélemények szerint a fosszilis tüzelőanyagok korszakának kiterjesztése miatt elhúzódhat az éghajlatváltozásra kidolgozandó megoldás, és a megújuló  energia források is háttérbe szorulhatnak. Figyelembe kell venni azt is, hogy a fosszilis üzemanyagok és a megújuló  energia források fejlesztése közötti versenyt az olaj és a gáz ára, valamint a kormányzati politika hajtja. Egy szakértő szerint a mostani szokatlan boom garantálni fogja, hogy erős lesz a verseny az elkövetkező években: ha 200 dollárra emelkedik az olaj hordónkénti ára, az még nagyobb teret enged az elektromos járműveknek, ha viszont 90 dollár alá csökken az olajár, akkor az alternatív, megújuló  energia források kiaknázása válhat gazdaságosabbá.
    
Mélytengeri tartalékok, olajhomok, palagáz, Északi-sark
    
2000-ben még csupán alig 20 hajó volt képes mélytengeri fúrásokra, ma már közel 200, és ez a szám szinte hónapról hónapra növekszik. 

A globális mélytengeri olajkitermelés a napi 1,5 millió hordós mennyiségről mintegy 7 millió hordóra nőtt az elmúlt 11 évben, és most mintegy 8 százalékát adja a világ olajkínálatának. Szakértők szerint 2020-ra megduplázódhat a termelés.

A legtöbb fúrást a Mexikói-öböl térségében, Brazíliában, Ausztráliában, Indiában és a nyugat-afrikai partoknál végzik, de a világ mélytengeri olaj-és földgázmezőinek még csak mintegy 10 százalékát tárták fel. Kuba az év végéig tervezi elindítani a kutatóforrásokat, Mexikó is lassan igyekszik feléleszteni lanyhuló olajiparát, a kelet-afrikai partok vidéke földgázban gazdag. Emellett Kína, Indonézia, Malajzia, Ausztrália és a Fülöp-szigetek is jelentős mélytengeri potenciállal bír.

Az olajhomok - amelynek nagy tömegű feldolgozása sokáig túl drágának bizonyult (de az olajárrobbanást követően egyre kifizetődőbbé vált) - Kanadát  energia -szuperhatalommá tette, és barátibb, stabilabb forrás lévén lényegesen enyhítette az Egyesült Államok függőségét az OPEC-országoktól. Nem véletlen, hogy nemzetközi olajtársaságok milliárd dolláros befektetései áramlanak ebbe a technológiába, és 2000 óta a napi 600 ezer hordóról 1,5 millió hordóra nőtt az így kinyert szintetikus olaj mennyisége.

A termelés növekedésének egyetlen dolog szab gátat: a környezetvédelmi szempont, amelynek érdekében egyre harcosabban lépnek fel mind az amerikai, mind pedig a kanadai környezetvédők. A legtöbb olajhomok-feltárási helyet az ökológiailag igen fontos északi (boreális) erdőségek övezetében alakították ki, ráadásul az olajhomok finomítása, melyhez a földgáz elégetése szükséges, jóval több szenet köt le, mint a legtöbb más eredetű nyersolaj finomítása - annak ellenére, hogy 1990 óta 40 százalékkal csökkentették az egy hordónyi olaj előállításához szükséges szén-dioxid-kibocsátást. A kanadai olajhomok iránt nemcsak a belföldi és az egyesült államokbeli piac érdeklődik, de Kína is - olyannyira, hogy az elmúlt két év során mintegy 15 milliárd dollárt fektetett be kanadai olajhomok programba. Mindazonáltal az olaj és a gáz legfőbb helyettesítője sokak szerint a pala lehet.

A pala aprószemcsés, üledékes kőzet, amely petróleumban és természetes gázokban gazdag. Az utóbbi évtizedben a bányászati technikák fejlődése, a vízszintes fúrások és a hidraulikus töréstechnika elterjedése lehetővé tette, hogy nagy mennyiségű palagázhoz férhessenek hozzá, amelyet a korábbi módszerekkel nem volt gazdaságos kitermelni. Az erre szolgáló technológiák kifejlesztésében az Egyesült Államok járt az élen, a palagáztermelés öt év alatt az ötszörösére nőtt az országban, és 2009-ben már maga mögé utasította Oroszországot mint a világ legnagyobb gázkitermelőjét.

A modern kitermelési technikák ugyanakkor rengeteg vizet igényelnek, a hidraulikus törés során pedig apró repedéseket idéznek elő a földalatti kőzetrétegekben. Mindezek miatt a környezetvédők és a fúrókutak közelében élők egyre jobban aggódnak az ivóvíz tisztasága, a víztározók és vízgyűjtő területek vizének minősége miatt.

Részben ilyen megfontolásból hirdettek kitermelési moratóriumot Franciaország, Németország, Dél-Afrika, Kanada (Québec), Nagy-Britannia, Ukrajna egyes területein. Európában ugyanakkor Lengyelországé a legjelentősebb palagázkészlet: a Chevron, az Exxon Mobil, a ConocoPhillips és a többi nagy nemzetközi vállalat az ország 3,2 millió hektáros területén végez kutatófúrásokat, és azok sikerétől függően folytatódhat a kitermelés előkészítése más európai országokban is.

Európa gázfelhasználásának mintegy 60 százalékát importból szerzi be, és ennek nagyjából a felét Oroszország szállítja. Érthető tehát a szándék ennek a függőségnek a mérséklésére, emellett pedig részben a széntüzelésű erőművek, részben a nukleáris energia  kiváltásának igénye is egyre erősebb lendületet ad annak, hogy legalább néhány országban növekedjék a belföldi gáztermelés.

Végül feltétlenül említést érdemelnek a fosszilis  energia  belátható jövőjét illetően azok az északi-sarki lelőhelyek, amelyek nagy része még mindig felderítetlen. Egy 2008-ban elvégzett vizsgálat szerint a világ fel nem tárt hagyományos olaj- és gázmezőinek egynegyede található itt, és ennek hozzávetőleg a harmadára az Egyesült Államok tarthat igényt.

Verseny az új területekért

Bár számos ország tehet szert előnyre az új  energia források révén, a jelek szerint az Egyesült Államok lehet a legnagyobb nyertes. 

Az 1960-as évek előtt az amerikai cégek uralták a Perzsa-öböl és Észak-Afrika olajforrásait, és tartós szövetségre léptek az ottani önkényuralmi kormányokkal. Az 1970-es években viszont, amikor az Egyesült Államok olajtermelése elérte a csúcspontját, az OPEC és a nemzeti olajtársaságok átvették a hatalmat a világ olajkincse felett, az Egyesült Államoknak pedig el kellett fogadnia, hogy foglyul esett ennek a helyzetnek. Most azonban fordul a kocka.

"Megvan a lehetőség arra, hogy valóban újra kiegyensúlyozottá váljék a stratégiai hatalom a világon - fogalmazott a The New York Timesnak nyilatkozva David L. Goldwyn, aki korábban az amerikai külügyminisztérium nemzetközi  energia ügyekért felelős koordinátoraként tevékenykedett. - Ha képesek vagyunk kezelni a Kanadából, az Egyesült Államok szárazföldi területeiről, Brazíliából és a baráti nyugat-afrikai országokból érkező, ugrásszerűen növekvő szállításokat, akkor jelentősen mérsékelhetők azok a kockázatok, amelyek arra vezethetők vissza, hogy egyes közel-keleti országok fegyverként használhatják fel meglévő olajkincsüket."

Bár az  energia források növekvő száma stabilizáló tényező lehet, az új területekért folyó verseny is teremthet feszültséget. Kína állítólag már fel is szólította az indiai állami olajvállalatot, hogy ne végezzen fúrásokat a Dél-Kínai-tengeren, Törökország pedig nemrégiben figyelmeztette a ciprusi vezetőket: ne kezdjenek földgázmezők feltárásába anélkül, hogy ne állapodnának meg előtte a kitermelési jogokról a ciprusi törökökkel. 

Óhatatlanul sok politikai tényező játszik bele az  energia térkép átszabásába. Az Egyesült Államok, Kína és számos más ország kényszerül a fosszilis nyersanyagok folyamatos kitermelésére, ami viszont fokozott környezetrombolással is együtt jár. Eközben az Egyesült Államok  energia ügyi minisztériumának legfrissebb becslései szerint 2035-ig a világ  energia igénye is növekedni fog - 50 százalékkal! -, főleg az egyre bővülő kínai, indiai és további fejlődő világbeli fogyasztás miatt. A felhasznált energiából a megújuló  energia  részesedése 15 százalékra ugrik a jelenlegi 10 százalékról, de ez nem lesz képes kielégíteni a gyarapodó keresletet.

"A fosszilis üzemanyagok korszaka évtizedekkel tolódik ki - mondta Ivan Sandrea, az Energy Intelligence Group nevű kutatások publikálásával foglalkozó szervezet elnöke. - A nem hagyományos olaj- és gázkitermelési formák viszont még csak saját technológiai ciklusuk elején járnak, ez a ciklus pedig akár 60 évig is eltarthat."

2011-12-03 15:04:53

További cikkek a témában: Szabályozott szellőzés || Kondenzációs kazánok || Védekezés a legionella ellen || Hőszivattyúk alapjai || Hőségriadó

Megosztás

Itt iratkozhat fel hírlevelünkre > > >

Energetikai tanúsítványok akciós áron!


Cégünk a jövőben sem számít fel sürgősségi díjat!

general building contractor - english © 2009-2018 Pannon Építőműhely kft. Kapcsolat
Szerző: | Weblapkészítés